Az egészségügyi erőforrások hatékony elosztásához szükség van arra, hogy az egészségi állapotokat — betegségeket, fogyatékosságokat — értékelni tudjuk. Ha nem tudjuk, hogy rosszabb-e mozgássérültnek lenni, mint cukorbetegnek, nem tudjuk megmondani, hogy miként osszuk el a rendelkezésre álló forrásokat a mozgássérültek rehabilitációja és a cukorbetegek kezelése között. Ha nem tudjuk meghatározni, hogy egy adott beavatkozástól várható javulásnak mekkora értéke van, akkor nem tudjuk eldönteni, hogy érdemes-e ezt a beavatkozást a társadalombiztosításnak finanszíroznia.Az egészségi állapotokat általában 0 és 1 közötti skálán mérik, ahol az 1 a teljes egészséget, a 0 pedig a halált reprezentálja. A 0 és 1 közötti értékek nem konkrét betegségeknek, sérüléseknek vagy fogyatékosságoknak, hanem ezek a beteg életére gyakorolt hatásának felelnek meg. Mennyire nehezíti meg a fogyatékosság a beteg mindennapi életét? Mekkora fájdalommal és kényelmetlenséggel jár a betegség?...
kattanj a teljes cikkre
forrás: bioetika.blog.hu
Bognár Gergely
posztdoktori kutató
Harvard Egyetem
