Kerekesszékkel a világ körül
Tavasszal interjúsorozatot indítottunk annak érdekében, hogy megkíséreljük feltérképezni kapcsolatainkat mozgássérült, kerekesszékre utalt embertársainkkal.
Nagy Bendegúzt Mányik Richárd – Paragility világbajnok – ajánlotta figyelmünkbe.
Nagy Bendegúz 1973-ban született Erdőszentgyörgyön, Erdélyben, középiskolai tanulmányait Baján fejezte be. Fiatal korában sokat sportolt, bokszolt, biciklizett, futott. Az érettségi után 1992-ben felvételt nyert a BME Építészmérnöki szakára. 1992 novemberében sportbaleset következtében megsérült a gerince, kerekesszékbe került. Az egyetemet 1994-ben kezdte újra, rengeteg nehézsége támad abból, hogy az egyetem, csakúgy, mint az ország nem akadálymentes. 1998-ban svéd ösztöndíjjal Borlangeben Rehabilitációs mérnöki oklevelet szerzett. Hazatérte után beleveti magát a civil életbe, felteszi magában, hogy összefogva a hasonlóan gondolkodó emberekkel akadály-mentesíti az országot. Közben a sport is újra fontossá vált számára, ezúttal, mint kerekesszékes maratoni futó kezdett tréningezni. 1998-ban és 1999-ben megnyerte a rangos Stockholm maratont. 1999 és 2000 nyarán San Franciscóban dolgozott a Városházán, mint akadálymentességben jártas nemzetközi gyakornok. Tíz évi sportolás, munka, utazás és néha tanulás után 2005-ben építészdiplomát szerzett a Műegyetemen, 2006-ban rehabilitációs szakmérnöki diplomát a BME építészmérnöki karán.
Neve a sajtóból a Centrál Kávéházzal szemben – a mozgássérültek jogai érvényesítésének kérdésében – indított és megnyert per kapcsán vált ismertté, mi azonban nem elsősorban erről, hanem az emberekkel való kapcsolatáról szeretnénk őt kérdezni:
